3.1. | Milyen állományokat kell letöltenünk a FreeBSD telepítéséhez? | ||||||||||||||||||
Ehhez a következő három floppy image-re
lesz alapvetően szükségünk:
Ha magukat a terjesztéseket akarjuk letölteni (mert például egy DOS típusú állományrendszerről akarunk telepíteni), akkor az alábbi terjesztéseket kell beszereznünk:
A teljes folyamatot, valamint a telepítéssel kapcsolatos általános tudnivalókat valamivel bővebben a kézikönyv FreeBSD telepítésével foglalkozó részéből ismerhetjük meg. | |||||||||||||||||||
3.2. | Mit tegyünk, ha a floppy image-ek nem férnek rá egyetlen lemezre? | ||||||||||||||||||
Egy 3,5 colos (1,44 MB kapacitású) lemezen 1 474 560 byte-nyi adat fér el. A rendszerindításhoz használt image mérete is pontosan 1 474 560 byte. A rendszerindító lemezek előkészítése során elkövetett hibák általában a következők:
| |||||||||||||||||||
3.3. | Hol található leírás a FreeBSD telepítéséről? | ||||||||||||||||||
A telepítés részletes leírása a kézikönyv FreeBSD telepítéséről szóló részében olvasható. | |||||||||||||||||||
3.4. | Mire van szükség a FreeBSD használatához? | ||||||||||||||||||
A FreeBSD használatához egy 486-os vagy jobb processzorral rendelkező számítógépre, 24 MB vagy annál több memóriára, és legalább 150 MB tárhelyre lesz szükségünk. A FreeBSD összes változata képes futni szinte bármilyen olcsó MDA típusú grafikus kártyával, de az Xorg használatához már VGA vagy annál jobb videokártya szükségeltetik. | |||||||||||||||||||
3.5. | Hogyan lehet saját telepítőfloppyt készíteni? | ||||||||||||||||||
Jelen pillanatban ennek nincs egyszerű módja. Minden egyes kiadáshoz tartoznak telepítőfloppyk, használjuk ezeket. Ha egy módosított kiadást akarunk készíteni, kövessük a(z angol nyelvű) Release Engineering cikk útmutatásait. | |||||||||||||||||||
3.6. | Windows(R) mellé is telepíhető FreeBSD? | ||||||||||||||||||
Először telepítsük a Windows(R)t, majd a FreeBSD-t. A FreeBSD boot managere ekkor képes lesz a Windows(R) és a FreeBSD indítására is. Vigyázzunk, mert ha a Windows(R)t telepítjük fel másodikként, akkor az minden figyelmeztetés nélkül durván felülírja az aktuális boot managert. Ha ezt tapasztaljuk, akkor olvassuk el a következő szakaszt. | |||||||||||||||||||
3.7. | A Windows(R) letörölte a boot managert! Hogyan lehet visszaállítani? | ||||||||||||||||||
A FreeBSD-hez tartozó boot managert háromféleképpen tudjuk újratelepíteni:
| |||||||||||||||||||
3.8. | Az A, T és X sorozatú IBM Thinkpad laptopok lefagynak a FreeBSD telepítése utáni első indulásuk során. Hogy lehet ezen segíteni? | ||||||||||||||||||
Ezeken a gépeken az IBM BIOS-ának egy korai hibás változata található, amely a FreeBSD által használt partíciókat tévesen "suspend-to-disk" típusú partícióknak tekinti. Ennek következtében amikor a BIOS megpróbálja értelmezni a FreeBSD által létrehozott partíciót, megakad. Az IBM [1] szerint az alábbi típus/BIOS változatokban található meg ez a hiba.
Úgy értesültünk, hogy az IBM BIOS-ok későbbi változataiban ismét felbukkant ez a típusú hiba. Ebben az üzenetben Jacques Vidrine a FreeBSD laptop computer levelezési lista tagjainak egy olyan módszert mutat be, ami segíthet, ha az újabb típusú IBM laptopunk nem tudja elindítani a FreeBSD-t, és így váltani tudunk a BIOS előző vagy következő verziójára. Ha régebbi típusú BIOS-szal rendelkezünk és a frissítés nem megoldható, akkor a FreeBSD-t telepíthetjük úgy is, hogy megváltoztatjuk a FreeBSD által használt partíció azonosítóját és egy olyan rendszerindító blokkot telepítünk, amelyik képes ezt kezelni. Ehhez először is a gépet egy olyan állapotba kell visszahoznunk, ahol már túl tudunk jutni a rendszerindító képernyőn. Ezt úgy tudjuk elérni, ha nem engedjük, hogy a gép indulása közben észrevegye az elsődleges lemezen található FreeBSD partíciót. Erre az egyik lehetséges megoldás, ha a gépből ideiglenesen eltávolítjuk a merevlemezt és átrakjuk egy régebbi ThinkPadba (például egy ThinkPad 600-as típusba) vagy a megfelelő átalakító használatával az asztali számítógépünkbe. Miután ezzel megvagyunk, töröljük le a FreeBSD partícióját és tegyük vissza a lemezt. Ekkor a ThinkPad újból működőképes lesz. Ezt követően az alábbi utasításokat követve tudjuk telepíteni a FreeBSD-t:
A kedves Olvasónak meghagytuk azt az esetet, amikor ugyanezen a konfiguráción OpenBSD és FreeBSD rendszereket akarunk egyszerre használni. | |||||||||||||||||||
3.9. | Lehet telepíteni hibás szektorokat tartalmazó lemezre is? | ||||||||||||||||||
Igen, ez lehetséges, de egyáltalán nem ajánlott. Manapság ha egy IDE-meghajtón hibás szektorokat találunk, akkor az arra utal, hogy hamarosan tönkremegy (a meghajtó belső átképező funkciói már képesek megbirkózni a rossz szektorok növekvő számával, ami arra enged következtetni, hogy a lemez felülete jelentős mértékben sérült). Ezért inkább egy új merevlemezes meghajtó vásárlását javasoljuk. Ha hibás SCSI-meghajtónk van, ezt a választ olvassuk el. | |||||||||||||||||||
3.10. | Furcsa dolgok történnek a telepítőfloppy használata közben! Mi okozhatja? | ||||||||||||||||||
Ha olyan furcsa dolgokkal találkozunk a telepítőfloppy használata során, mint például a lemez állandó darálása vagy a rendszer váratlan újraindulása, akkor a következő három kérdést érdemes feltennünk magunknak:
Kaptunk olyan visszajelzést is, hogy gondjaink lehetnek, ha Netscape(R)-pel töltjük le a rendszerindító lemezeket, ezért lehetőség szerint igyekezzünk más FTP klienst használni. | |||||||||||||||||||
3.11. | ATAPI CD-meghajtóról indult a rendszer, de a telepítő szerint nem található semmilyen CD-meghajtó. Hova tűnt? | ||||||||||||||||||
Ezt a problémát általában egy rosszul beállított CD-meghajtó okozza. A CD-meghajtó rengeteg számítógépben a másodlagos IDE-vezérlő slave (szolga) portján található, a master (mester) port használata nélkül. Ez az ATAPI specifikációi szerint nem szabályos, de a Windows(R) ezzel különösebben nem törődik, a BIOS pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyja a rendszer indítása során. Ezért képes a BIOS ilyenkor látni a CD-meghajtót, és ezért nem képes a FreeBSD teljes telepítésnél használni. Ezen úgy tudunk segíteni, ha a CD-meghajtónkat az IDE-vezérlőn átállítjuk masterre, vagy arra az IDE-vezérlőre teszünk egy master eszközt. | |||||||||||||||||||
3.12. | PLIP (Parallel Line IP) használatával lehet laptopra telepíteni? | ||||||||||||||||||
Igen. Ehhez csupán egy szabványos Laplink-kábel kell. Amennyiben szükséges, a párhuzamos vonali hálózatkezelés beállításához olvassuk el kézikönyv PLIP-ről szóló részét. | |||||||||||||||||||
3.13. | A lemezmeghajtók esetében milyen geometriai beállításokat érdemes használni? | ||||||||||||||||||
Megjegyzés:A lemez "geometriája" alatt a lemezen található cilinderek, fejek és a sávonkénti szektorok számát értjük. Ezt a továbbiakban csak CHS-értéknek nevezzük (mint Cylinder/Head/Sector). Ebből állapítja meg a PC-s BIOS, hogy a lemezen honnan kell olvasnia és hova kell írnia. Ez rengeteg félreértést okoz az újdonsült rendszergazdák számára. Először is megemlítenénk, hogy egy SCSI-lemez fizikai geometriája ebben az esetben teljesen lényegtelen, mivel a FreeBSD lemezblokkokban gondolkozik. Igazából nem létezik "a" fizikai geometria fogalma, ugyanis a szektorok sűrűsége a lemezen felületén belül sem állandó. Amit a gyártók általában "fizikai geometriának" hívnak, az általában az a geometria, amely a legkevesebb helyveszteséggel jár. Az IDE-lemezek esetében a FreeBSD ugyan CHS-értékekkel dolgozik, de ezt minden modernebb meghajtó legbelül blokkhivatkozásokká alakítja. Egyedül tehát a logikai geometria számít. Ez a válasz, amikor a BIOS megkérdezi a meghajtónkat: "Mik a geometriai beállításaid?", és ennek felhasználásával kommunikál vele a későbbiekben. Mivel a FreeBSD is ezt az értéket használja fel a rendszer indításánál, fontos, hogy jól adjuk meg. Ez különösen abban az esetben számít, amikor több operációs rendszer is található a lemezen, hiszen mindegyiküknek azonos geometriai beállításokat kell használniuk. Ellenkező esetben komoly gondok léphetnek fel a rendszer indítása során! A SCSI-lemezek esetében a
beállítandó geometria
értéke attól függ, hogy a
vezérlőn használjuk-e a
bővített fordítás
támogatását (extended translation
support, amelyet gyakran csak úgy neveznek, hogy
"Support for DOS disks >1GB" vagy ehhez
hasonlóan). Ha ezt letiltottuk, akkor
használjuk az Ha viszont
engedélyeztük (ami gyakran
előfordul, mivel így lehet az MS-DOS(R) bizonyos
korlátozásait megkerülni) és a
lemez kapacitása 1 GB-nál több,
adjunk meg Ha nem lennénk benne biztosak, vagy a FreeBSD-nek a telepítés közben nem sikerül megállapítania a lemez geometriai beállításait, mi magunk is könnyen meg tudjuk határozni, ha készítünk egy kis méretű DOS partíciót a lemezen. A BIOS ekkor észlelni fogja a megfelelő geometriai beállításokat, és ha már nincs rá tovább szükségünk, akkor a partíciószerkesztőben nyugodtan törölhetjük. Hálózati kártyák és hasonló hardverek programozásához azonban még a későbbiekben hasznos lehet. Használhatjuk viszont a FreeBSD-hez mellékelt
| |||||||||||||||||||
3.14. | Van valamilyen korlátozás a lemezek felosztására vonatkozóan? | ||||||||||||||||||
Igen. A rendszerindításhoz használt (gyökér)partíciónak az 1024. cilinder alatt kell kezdődnie, mivel a BIOS csak így képes betölteni onnan a rendszermagot. (Ez a korlátozás a PC-s BIOS-ok miatt van, nem a FreeBSD miatt.) A SCSI-lemezek esetében ez általában azt jelenti, hogy rendszerindításhoz használt partíciónak az első 1024 MB alatt kell kezdődnie (vagy az első 4096 MB alatt, ha a bővített fordítást is engedélyeztük - lásd az előző kérdést). Az IDE-lemezek esetében ez 504 MB-nak felel meg. | |||||||||||||||||||
3.15. | A FreeBSD kompatibilis valamilyen disk managerrel? | ||||||||||||||||||
A FreeBSD felismeri az Ontrack Disk Managert és figyelembe veszi. A többi disk managert nem támogatja. Ha egyedül csak a FreeBSD-t akarjuk használni, akkor nincs szükségünk disk managerre. Egyszerűen csak állítsunk be egy akkora méretű lemezt, amivel a BIOS képes még megbirkózni (a határ általában 504 MB) és majd a FreeBSD kideríti, hogy valójában mennyi hely áll a rendelkezésére. Ha régebbi gyártmányú merevlemezünk van MFM-vezérlővel, akkor a FreeBSD-nek konkrétan meg kell mondanunk, hogy mennyi cilindert használhat. Ha a FreeBSD mellett más operációs rendszereket akarunk használni, akkor ezt disk manager nélkül is megtehetjük. Egyedül arra kell vigyáznunk, hogy a FreeBSD indításához használt partíció és a másik operációs rendszer slice-a az első 1024 cilinder alatt kezdődjön. Ha nagyon körültekintőek akarunk lenni, akkor erre a célra egy 20 MB méretű rendszerindító partíció tökéletesen megfelel. | |||||||||||||||||||
3.16. | Amikor a FreeBSD-t telepítése után először elindul, akkor egy Hiányzó operációs rendszer vagy egy Missing Operating System hiba jelenik meg. Mi történt? | ||||||||||||||||||
Ez általában akkor fordul elő, amikor a FreeBSD és a DOS vagy más operációs rendszerek nem értenek egyet a lemez geometriai beállításaiban. Telepítsük újra a FreeBSD-t és ezúttal figyelmesen kövessük a fentebb adott utasításokat! | |||||||||||||||||||
3.17. | Miért nem lehet továbblépni a boot
manager | ||||||||||||||||||
Ez az előbbi kérdéssel kapcsolatos probléma egy másik tünete: a BIOS és a FreeBSD által használt geometriai beállítások nem egyeznek! Amennyiben a vezérlő vagy a BIOS támogatja a cilinderek fordítását (amelyet gyakran ">1GB driver support" néven találhatunk meg), akkor próbáljuk meg átállítani és így újratelepíteni a FreeBSD-t. | |||||||||||||||||||
3.18. | Az összes forrást telepíteni kell? | ||||||||||||||||||
Alapvetően nem. Ettől függetlenül
azonban javasoljuk legalább a Ha kéznél vannak a források és tisztában vagyunk a rendszerfordítás folyamatával, akkor a későbbiekben sokkal könnyebben tudjuk a FreeBSD rendszerünket frissíteni. A források egyes részeinek kiválasztásához lépjünk be a telepítőprogram (Egyéni telepítés), majd a (Terjesztések) menübe. | |||||||||||||||||||
3.19. | Kell rendszermagot fordítani? | ||||||||||||||||||
Egy új rendszermag fordítása korábban fontos része volt a FreeBSD telepítésének, de a legújabb kiadások már kihasználják a rendszermag beállításának sokkal baratságosabb módszereit is. A FreeBSD 5.X és az azt követő változatokban már a betöltőből könnyen be tudjuk állítani a rendszermagot a beépített "hints" (eszközökre vonatkozó útmutatások) módszere által felkínált rugalmasabb lehetőségeknek köszönhetően. Egy új rendszermag készítése viszont olyan esetekben még továbbra is hasznos lehet, amikor csak azokat a meghajtókat akarjuk megtartani benne, amelyekre ténylegesen szükségünk van. Ezzel többnyire memóriát tudunk megspórolni, habár a legtöbb rendszer esetében erre igazából nincs szükségünk. | |||||||||||||||||||
3.20. | A jelszavak tárolására használható-e DES, Blowfish vagy MD5, és ha igen, akkor hogyan lehet megadni? | ||||||||||||||||||
A FreeBSD alapértelmezés szerint
MD5-alapú jelszavakat
használ. Ezeket a DES
algoritmuson alapuló hagyományos UNIX(R)-os
jelszavaknál sokkal megbízhatóbbnak
tartják. A DES formátum természetesen
továbbra is elérhető olyan esetekben,
amikor a kevésbé biztonságos
jelszavakat használó régi
operációs rendszerekkel akarunk
együttműködni. Emellett a FreeBSD-ben
lehetőségünk van a sokkal
biztonságosabb Blowfish jelszóformátum
használatára is. Az új jelszavak
formátumát az
| |||||||||||||||||||
3.21. | A rendszerindító lemez először
elindul, de aztán miért akad meg a
| ||||||||||||||||||
Ha a rendszerünkhöz IDE-s Zip(R) vagy Jaz(R) meghajtót csatlakoztattunk, akkor próbálkozzunk újra az eltávolítása után. A rendszerindító floppy ugyanis hajlamos összekeverni a meghajtókat. A rendszer telepítése után természetesen újra csatlakoztathatjuk a meghajtót. Ezt remélhetőleg egy következő verzióban már kijavítják. | |||||||||||||||||||
3.22. | A rendszer telepítését követő újraindítás után miért jelenik meg a panic: can't mount root hibaüzenet? | ||||||||||||||||||
Ez a hiba a rendszerindító blokk és
a rendszermag közti
félreértésből, a lemezes
eszközök helytelen kezeléséből
fakad. Ilyen hibát általában olyan
rendszerekben kapunk, ahol két masternek
beállított IDE-lemez található
vagy ha az egyes IDE-vezérlőkre csak egy-egy
eszközt csatlakoztattunk és a FreeBSD-t a
másodlagos IDE-vezérlőre
kapcsolódó lemezre telepítettük.
Ekkor a rendszerindító blokk szerint a
rendszert az Ezt a félreértést a következő módokon lehet helyretenni:
| |||||||||||||||||||
3.23. | Mennyi memóriát tudunk használni? | ||||||||||||||||||
A memóriára vonatkozó korlátozások platformonként változnak. Egy szabványos i386TM telepítés esetén például ez a határ 4 GB, de pae(4) segítségével akár még ennél több is elérhető. Ehhez olvassuk el az i386TM platformon 4 GB-nál több memória használatára vonatkozó utasításokat. A FreeBSD/pc98 esetén a korlát szintén 4 GB, azonban itt a PAE nem használható. A FreeBSD által támogatott összes többi architektúra elméletileg ennél több memóriát képes kezelni (több terabyte-ot). | |||||||||||||||||||
3.24. | Mik az FFS állományrendszerek korlátai? | ||||||||||||||||||
Az FFS állományrendszerek méretének elméleti határa 8 TB (2 milliárd blokk), illetve az alapértelmezett 8 KB-os blokkméret esetén 16 TB. A gyakorlatban azonban szoftveresen ebből 1 TB használható ki, de kisebb módosításokkal akár 4 TB-os állományrendszer is használható (és létezik). Egyetlen FFS állományrendszerbeli állomány mérete megközelítőleg legfeljebb 1 milliárd blokk lehet, ami 4 KB-os blokkmérettel számolva 4 TB-ot jelent. 3.1. táblázat - Az állományok maximális
mérete
4 KB-os blokkméret esetén a háromszoros indirekcióval származtatott blokkok a gyakorlatban is kihasználhatóak, és az egészet elméletben egyedül csak az állományrendszerben így ábrázolható blokkok maximális száma korlátozná (ami kb. 10243 + 10242 + 1024), azonban a gyakorlatban ezt az állományrendszeri blokkokra vonatkozó 1 GB - 1 méretű (rossz) határ korlátozza. Az állományrendszeri blokkok számát ugyanis ki kellene terjeszteni a 2 GB - 1 méretig. 2 GB - 1 számú blokk használata körül jelentkezik ugyan néhány hiba, de ezek 4 KB-os blokkméret esetén nem is érhetőek el. A 8 KB-nál nagyobb blokkméretek esetén mindenre a blokkok 2 GB - 1 maximális mennyisége érvényes, de a gyakorlatban ezt a blokkok számának 1 GB - 1 határa korlátozza. Az eredeti 2 GB - 1 mennyiségű blokk használata gondokat okozhat. | |||||||||||||||||||
3.25. | Egy új rendszermag fordítása után miért jelenik meg a archsw.readin.failed hibaüzenet az indítás során? | ||||||||||||||||||
Mert a rendszermag és a
felhasználói programok verziója
eltér. A rendszermag frissítésekor
feltétlenül használjuk a A rendszerindítás második
fokozatában közvetlenül meg tudjuk adni a
betöltendő rendszermagot, ha a betöltő
indítása előtt, a | |||||||||||||||||||
3.26. | A telepítés megszakad a rendszer indítása közben, mit lehet ezzel kezdeni? | ||||||||||||||||||
Próbáljuk meg letiltani az ACPI támogatást. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy amikor a rendszertöltő elindul, lenyomjuk a Szóköz billentyűt. Ekkor a következőt kapjuk: OK Itt gépeljük be az alábbi parancsot:
Majd ezt:
|
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.